már
3

Alapfogalmak

A társadalmi szerkezeten, a társadalmon belüli különböző pozíciók közötti viszonyokat értjük. A társadalmi pozíciókat egyes emberek, ill. csoportok foglalják el, tehát a szerkezet konkrétabban a különböző pozíciókat betöltő egyének és csoportok közötti viszonyokat jelenti. Ilyen különböző pozíciók pl. a vállalatvezetők és a szakképzetlen munkások pozíciói. A bérmunkás pl. követni tartozik a vezetők utasításait. A társadalmi szerkezet e tömbjei lehetnek osztályok, rétegek vagy más csoportok.

A társadalmi rétegződés a különböző ismérvek – mint a foglalkozás, beosztás, munkahely, iskolai végzettség, lakóhely – alapján megállapított társadalmi kategóriák helyzetének eltérése, hierarchikus sorrendje az életkörülmények és az életmód különböző dimenzióiban. A rétegződés vizsgálatában megkülönböztetett kategóriák lehetnek az osztályok, a rétegek vagy más kisebb társadalmi csoportok.

Elméletek

Harmónia-, konfliktus-, csere-, és kényszerelméletek

A társadalmi szerkezettel kapcsolatos legalapvetőbb elméleti, mondhatnánk filozófiai kérdés, hogy az emberi társadalmakat mi jellemzi inkább: a harmónia és az együttműködés vagy a konfliktus, más szóval a csere vagy a kényszer? Ettől már csak egy lépés kell annak a kérdésnek feltételéhez, hogy jó-e vagy rossz egy-egy társadalom.

A harmóniaelméletek szerint az emberi társadalmakat alapvetően a tagok együttműködése jellemzi, a konfliktus csak kivételes és diszfunkcionális jelenség. A konfliktuselméletek szerint minden emberi társadalmat alapvetően jellemez a konfliktus, és ez nem szükségképpen káros jelenség, mert a konfliktusok viszik előre a társadalmi fejlődést.                                                                                               

Ha nem lenne konfliktus, a társadalom változatlan állapotban maradna. A csereelméletek szerint a társadalom tagjai egymással javakat cserélnek, éspedig nemcsak anyagi, pénzben mérhető értékű javakat, hanem eszmei, szellemi javakat is, mint a megbecsülést, engedelmességet, szeretetet, segítséget. A kényszerelméletek szerint nem mindenki számára hasznot hozó csere, sokkal inkább a hatalommal rendelkezők által az elnyomottakkal szemben alkalmazkodott kényszer jellemzi a társadalmakat, a javak átadása nem egyenrangú csere útján, hanem kényszer fenyegetése alatt történik.

Politikai vetülete a két ellentétes elméletnek: Harmónia elmélet – konzervatívok, konfliktuselmélet – radikálisok.

Konzervatív és radikális elméletek

G. Lenski (1966) a harmóniaelmélet híveit nevezi konzervatívoknak, a konfliktuselmélet híveit radikálisoknak, mert az előbbiek felfogásából a status quo fenntartásának kívánatossága, az utóbbiakéból pedig a társadalom minél előbbi – akár forradalom útján történő – megváltoztatásának törekvése következik.

A társadalomtudományoknak a filozófiától való különválása idején Adam Smith a harmóniaelmélet felé hajlott, mert azt feltételezte, hogy a piac mint „láthatatlan kéz” összhangba hozza a gazdasági élet minden szereplőjének érdekeit.

A konfliktuselmélet legegyszerűbb megfogalmazói Marx és Engels voltak. Szerintük a társadalmak története az osztályharcok története, minden társadalomban az uralkodó, kizsákmányoló osztály és az elnyomott osztály harcol egymás ellen. Az uralkodó osztály a kizsákmányoltak jövedelmének a létminimum alá szorítása útján törekedett saját jövedelmét növelni, a kizsákmányolt osztály viszont azért harcolt, hogy a munka termékeiből minél több jusson neki.

Ahhoz azonban, hogy a társadalom hatékonyan működhessen, és a konfliktus következtében ne omoljék össze, a hatalmat birtokló osztály kénytelen arra törekedni, hogy hatalmát legitimizálja. Ezért többek között a többlettermék egy részét is át kell hogy engedje a hatalom nélkülieknek, továbbá a nyílt erőszak helyére intézményesített (alkotmányos) hatalomgyakorlási formákat hoz létre, valamint propagandával és ideológiával próbálja hatalmát elfogadtatni.

Társadalmi szerkezet kategóriáinak elméleti alapjai

A struktúraelmélet nagy kérdése, hogy minek lapján definiálják a társadalmi szerkezet kategóriáit, az osztályokat és a rétegeket. Ezek az ismérvek.

Marx és Engel szerint a társadalmi szerkezetben elfoglalt hely fő meghatározója a termelőeszközökhöz való viszony: a termelőeszközök tulajdonosai(rabszolgatartók, nagybirtokosok, tőkések) állnak szemben azokkal, akiknek nincs a kezükben termelőeszköz(rabszolgák, jobbágyak, bérmunkások). E két alapvető osztály mellett további kategóriába soroljuk a középosztályt(feudális nemesség, középparasztság).

Hiearchia:

tőkés – van termelőeszköze, foglalkoztat embereket

középosztály – van termelőeszköze, de saját magának termel

munkásoaztály – dolgozni kényszerül a tőkésnek

Max Weber különböző műveiben megfogalmazott megállapításai közt néha ellentmondásokat is találunk. Weber három lényeges dimenziót nevez meg:

gazdasági dimenzió – a termelőeszközökhöz való viszony mellett a munkaerő-piaci helyzetet (ahol a szakképzettek kedvezőbb helyzetben vannak a szakképzetleneknél) látja differenciáló tényezőnek. Ezt a dimenziót nevezte Weber osztálynak vagy gazdasági osztálynak.

hatalom – Marx szerint a hatalom a tőketulajdon függvénye. Weber szerint a politikai hatalom nem szükségképpen függ össze a tőketulajdonnal.

rend – lényege a megbecsülés, melynek az előkelő életvitel, életmód az alapja.

A háromdimenziós szerkezetmodell szerint tehát a társadalom tagjainak a szerkezetben elfoglalt helyzete nemcsak a termelőeszköz tulajdonától vagy annak hiányától, továbbá a munkaerőpiacon elfoglalt előnyös vagy előnytelen helyzettől, hanem ezek mellet a hatalom birtoklásától vagy hiányától, valamint a finom életviteltől és az ezzel összefüggő megbecsültségtől vagy annak hiányától, sőt a megvetettségtől is függ.

Sokdimenziós társadalomszerkezet-elméletek

Webertől származó felismerés, hogy a társadalmi szerkezet többdimenziós fogalom, és kiindulópontját képezi a mai többdimenziós társadalmiszerkezet-modelleknek.

Többdimenziós modell alapján állt T. Geiger (1949), a rétegződés fogalmának és elméletének kidolgozója. Szerinte az osztályfogalom elveszíti használhatóságát a fejlett társadalmak szerkezetének vizsgálatában. Helyette a rétegek fogalmának a használatát javasolja. A réteghez tartozást meghatározó tényezők sokfajták lehetnek, mint a termelőeszközökhöz való viszony, a foglalkozás, a műveltség, a jövedelem stb. Egy adott társadalomban egyszerre többféle kritérium szerinti rétegződés érvényesül egymás mellett, ezek közül valamelyik az uralkodó rétegződési kritérium, a többiek alárendelt rétegződési kritériumok

Lenski (1966) szerint ma az ipari társadalmakban hétféle osztályrendszer él egymás mellett. Ezek a

politikai-hatalmi,

vagyoni-tőketulajdonlási,

foglalkozási,

iskolai végzettségi,

faji, etnikai, vallási,

nemek szerinti (férfi és nő) és

életkori osztályrendszerek.

Közülük a foglalkozási osztályrendszert tartja a leginkább meghatározónak.

Pénztőke, kulturális tőke, szociális tőke

P. Bourdieu (1979,80,83) háromféle tőkét különböztet meg:

- pénztőkét,

- kulturális tőkét - műveltség

- szociális tőkét – társadalmi kapcsolatok.

Aki nem tud az uralkodó osztály kulturális követelményeinek megfelelően viselkedni, és aki nem rendelkezik megfelelő kapcsolatokkal az uralkodó osztályban, azt nem fogadják be, nem hagyja érvényesülni az uralkodó osztály. Másik fontos gondolata, hogy e tőkék egymásba „konvertálhatóak”, azaz átválthatóak. Aki pl. jó kapcsolatokkal rendelkezik, az könnyen válik pénztőkéssé. Aki nagy kulturális tőkével rendelkezik, az – ha kívánja – könnyen jut jelentős vagyonhoz.

Hatalomelméletek

A második világháború utáni évtizedekben a hatalmi elméletek váltak egyre népszerűbbekké a szerkezetvizsgálatban. R. Dahrendorf korai műve (1953) szerint a modern társadalomban már nem a tőketulajdon, hanem a gazdasági hatalom birtokosai állnak a hierarchia csúcsán, a társadalmi konfliktus nem annyira a jövedelmért, mint inkább a hatalomért folyik. Persze a jövedelemből való részesedés a hatalmi pozíciótól függ.

A hatalmi elméletet Az új osztály című könyvében a szocialista országokra alkalmazta M. Gyilasz (1957) jugoszláv kommunista politikus, miután súlyos konfliktusba került Titóval és kizárták a politikai vezetésből. Szerinte a kelet-európai szocialista társadalmak ugyanolyan osztálytársadalmak, mint a kapitalisták, csak az a különbség, hogy a szocialista társadalmakban az állami és pártbürokrácia a termelőeszközök tényleges tulajdonos és ezáltal az uralkodó osztály.

Presztízs (tekintély, befolyás), társadalmi helyzet és társadalmi miliő

A presztízsen alapuló szerkezetelméletek elsősorban az empirikus szociológiakutatásban játszottak szerepet, ugyanis sok országban számos presztízsvizsgálatot végeztek. A szociológusok egy része nagy érdeklődéssel fordul a különböző osztályok és rétegek életmódjának eltérései felé, ill. egyre többször felmerül az a gondolat, hogy az életmód alapján lehetne vagy kellene a modern társadalomban a társadalmi kategóriákat megkülönböztetni. Hatásos indulást jelent U. Beck (1986) tanulmánya, melynek címe Túl az osztályon és rétegen volt. S. Hradil (1987) dolgozta ki, hogy a réteg és az osztály helyett milyen fogalmakkal lehetne a társadalmakat jellemezni. Az elsőt „társadalmi helyzetnek” nevezte. A következő társadalmihelyzet-kategóriákat különítette el:

hatalmi elit,

gazdagok,

műveltségi elit,

gazdasági vezetők,

felsőszintű szakemberek,

egyetemi hallgatók,

olyan „normálkeresők”, akiket nem fenyeget munkanélküliség és elszegényedés,

olyan „normálkeresők”, akiket ezek közepesen fenyegetnek,

az ezek által erősen veszélyeztetett „normálkeresők”,

nyugdíjasok,

tartósan munkanélküliek,

szegények,

peremhelyzetben lévő, diszkriminációt szenvedő csoportok.

A másik fogalom, amelyet Hradil javasol, a „társadalmi miliő”. Ezek elsősorban az életmód, a kultúra, az értékek által meghatározott társadalmi csoportok, mint a magas szintű konzervatív, hagyományos munkás vagy az alternatív-baloldali miliő.

A társadalmi helyzet hatása az egyén életére, nézeteire

Újabb kérdés a társadalomszerkezet elméletében, hogy hogyan befolyásolja a társadalmi szerkezetben elfoglalt pozíció, az osztályhoz, réteghez stb. tartozás az emberek életét. Max Weber szerint a társadalmi pozíció meghatározza az egyes emberek életesélyeit. Az egyén életét nagymértékben befolyásolja, hogy kikkel barátkozik, kivel házasodik össze. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a társadalmi helyzet igen nagymértékben határozza meg az egyén életmódját, hogy mit olvas, milyen zenét hallgat, mit sportol, hogyan tölti szabad idejét stb. Végül, de nem utolsó sorban a társadalmi helyzet egyes korszakokban és társadalmakban erősen befolyásolhatja a politikai preferenciákat. A problémát Marx világosan megfogalmazta a magának való és a magáért való osztály fogalompárjával. A „magának való osztály”, elsősorban magának való munkásosztály objektív helyzete és ebből következő valóságos érdekei alapján különül el a többi osztálytól, d nincs erős osztálytudata és nem harcol kollektívan érdekei érvényesítéséért. A „magáért való osztály”, tisztán látja érdekeit és azoknak ellentétét a tőkésosztály érdekeivel, erős munkásöntudata van, ennek alapján kollektívan harcol érdekeiért és forradalomra is hajlandó.

 

Magyar helyzet

1945-től kezdve – húsz éven keresztül – a történelmi materalizmus keretében kidolgozott „ két osztály egy réteg” modell uralkodott a magyar társadalomtudományokban. Ezt Sztálin fogalmazta meg, eszerint a szocialista társadalmak szerkezetét és rétegződését a termelőeszközhöz való viszony alapján két osztályt megkülömbeztetve lehet  leírni.

munkásosztály (amely az állami tulajdonon keresztül részesül a termelőszközök tulajdonában) és a termelőszövetkezeti parasztság (amely a termelőszövetkezeti tulajdonon keresztül részesül a termelőeszközök tulajdonában).

 

A „ két osztály egy réteg” modellnek a magyar társadalom reális elemzésére való alkalmatlanságát felismerve 1968-ban Ferge Zsuzsa egy másik modellt dolgozott ki. Mivel ebben a társadalmi kategóriákat a munka jellege (ismérvek) alapján definiálta, munkajellegcsoportnak nevezte őket.

A következőket különböztette meg:

1.       vezető és értelmiségi

2.       középszintű szellemi

3.       irodai

4.       szakmunkás

5.       betanított munkás

6.       segédmunkás

7.       mezőgazdasági fizikai (paraszt)

8.       nyugdíjas

A magyar szociológiában később rétegmodell nevet kapta, és az elkülönített ismérvek pedig réteg nevet, hogy elkülönüljön a marxista szociológiában használt osztályfogalomtól.

 

Magyar elméleti modellek

A 1980-as években két igen kifejező elméleti modell is született a társadalom szerkezetéről.

Szelényi Iván kifejezetten osztályfogalmakat használ, és egy olyan osztálymodellt ír le, amely mintegy két egymás lévő, egymást részben fedő háromszögből áll:

 

 

 

 

 

 

 

Kolosi Tamás ugyanezt az osztálymodellt fogalmazta meg L-modelljében.

Mindketten utalnak arra, hogy  a magyar társadalom fejlődése abban az irányban halad vagy haladhat, hogy a piaci háromszög vagy dimenzió fontossága megnő, viszont az állami redisztribúcióé csökken.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tpf-ng.blog.hu/api/trackback/id/tr642708210

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása