Társadalmi mobilitás

Társadalmi mobilitásnak nevezzük azt a jelenséget, amikor az egyén vagy a család társadalmi helyzete megváltozik, pl. parasztból munkás vagy munkásból értelmiségi lesz.

A társadalmi helyzetet azonban meghatározhatjuk a jövedelem, az iskolai végzettség, a kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb lakóhely, az egyéni megbecsültség vagy presztízs stb. alapján is, ebben az esetben az ilyen kategóriák közötti mozgást is mobilitásnak tekintjük. A társadalmi hierarchiában történő fölfelé vagy lefelé mozgását szokás vertikális mobilitásnak is nevezni. Horizontális mobilitásról akkor beszélünk, amikor pl. a gépkocsi szerelő foglalkozást változtat és gépkocsivezető lesz.

Nemzedékek közötti (intergenerációs) mobilitásnak nevezzük azt a jelenséget, amikor valakinek a társadalmi helyzete a szüleihez képest változik meg, pl. a munkás fia mérnökké válik.

Nemzedéken belüli (intragenerációs vagy karrier-) mobilitásnak pedig azt, amikor valaki foglalkozási életpályája folyamán lép át másik társadalmi helyzetbe, pl. egy termelőszövetkezeti paraszt kilépett a szövetkezetből, és segédmunkásként vállalt munkát egy ipari üzemben, vagy egy szakmunkás elvégzi a műszaki egyetemet, és mérnök lesz. Házassági mobilitás alatt azt értjük, ha valaki házasságkötésével lép át másik társadalmi helyzetbe, pl. egy asszisztensnő házasságot köt egy orvossal.

Róbert Péter (1986) úgy vizsgálta a magyar társadalmi mobilitást, hogy négy társadalmi dimenzióban vizsgálta mind a társadalmi származást, mind az elért társadalmi helyzetet. Ezek a foglalkozás, műveltség, az anyagi helyzet és a lakóhely. Azt is vizsgálta, hogy az anyagi helyzet javulása, a lakóhelyváltozás, a műveltség (iskolai végzettség) emelkedése és a foglalkozási helyzet hogyan függtek össze egymással, milyen gyakorisággal fordult elő, hogy ezeknek csak egyike vagy másika javult, míg a többi változatlan maradt, esetleg romlott stb. Arra a következtetésre jutott, hogy a műveltség határozza meg legerősebben a státuszmobilitást.

Nyitott és zárt társadalom 

Annál nyitottabb valamely társadalom, minél kisebb az eltérés a különböző rétegekből származók mobilitási esélyei, arányszámai közt.

Vándorlás (migráció)

A vándorlás vagy lakóhely-változtatás, latinos nevén a migráció, a demográfiai tudomány kutatási körébe tartozik. Definíciója a demográfiában a következő: olyan lakóhelyváltoztatás, amely településhatár átlépésével jár. Tehát az egy településen belüli lakóhelyváltoztatás nem számít vándorlásnak.

Állandó és lakónépesség

A települések kétféle népességszámát különbözteti meg a népszámlálás: az állandó népességet, azaz az ott állandó lakhellyel rendelkező népességet, valamit a lakónépességet amely az állandó lakóhellyel rendelkező népesség száma, plussz az itt ideiglenesen bejelentett népesség, mínusz az állandó lakóhellyel rendelkezők közül azok, akiknek máshol ideiglenes lakóhelyük is van.

Ingázás, nemzetközi vándorlás, vándorlási egyenleg

A vándorlás témaköréhez tartozik az ingázás. Ez az a jelenség, amikor az aktív keresőnek más településen van lakóhelye és munkahelye. Megkülönböztetünk napi ingázást, amikor naponta utazik a személy a lakóhelyéről, heti és annál ritkább ingázást. Nemzetközi vándorlásnak nevezzük az országhatárt átlépő lakóhely változtatást. Vándorlási egyenlegnek pedig a településre való vándorlás és az onnan való elvándorlás különbségét, ill. a nemzetközi vándorlásban a bevándorlás és kivándorlás különbségét.

Módszerek

A társadalmi mobilitás vizsgálatának módszere a legfejlettebb matematikai-statisztikai elemzési módszer a szociológia ágai közül. A legközelebb áll a matematikai közgazdaságtanhoz vagy ökonometriához.

ISA-paradigma

Az ISA-rövidítés a Nemzetközi Szociológiai Társaság neve, melynek keretében ezt a módszert 1950-es években kidolgozták. A „paradigma” kifejezés azt jelenti, hogy nemcsak egyszerűen módszerről, hanem a jelenség vizsgálatának egy elméleti és módszertani megközelítéséről van szó. Összeállítják a mobilitási kereszttáblázatokat, melyben 5-10 nagyobb osztályt, réteget különböztetnek meg. A táblázat egyik dimenziójában az elért társadalmi kategóriákat mutatják ki, a másikban a származási kategóriákat.

Az összes mobilak aránya, strukturális és cirkuláris mobilitás

A mobilitási táblázatokból ki lehet számítani az összes mobilak arányát, vagyis azoknak százalékos arányát, akik a megkérdezettek közül mobilak voltak, azaz a táblázatban a „nagyátlón” kívüli cellákban helyezkednek el.

Strukturális mobilitás – azoknak az aránya, akik szükségképpen mobilak voltak a származási és az elért társadalmi helyzetek megoszlása közötti eltérés miatt, más szóval azért kellett hogy mobillá váljanak, mert az „apák” nemzedékének összetétele eltér a „fiúk” nemzedékének összetételétől.

Cirkuláris mobilitás – az összes mobilitás és a strukturális mobilitás különbsége.