Népességföldrajz: A társadalomföldrajz egyik ága, amely a népesség mennyiségi alakulásával, annak időbeli és térbeli változásaival, mozgásaival, életkori, foglalkozási, nemzetiségi, nyelvi, vallási összetételével foglalkozik.

Demográfia :  az emberi népességek (valamely adott területen egy időben élő emberek összessége) számát, szerkezeti sajátosságait, ezek változásait és e változásokat meghatározó tényezőket vizsgáló tudomány. 

 A népesség összetétele (demográfiai megoszlás) 

1. A népesség életkor szerinti szerkezete

Az életkor több szempontból is fontos demográfiai változó. Az alapvető demográfiai jelenségek - natalitás, mortalitás, termékenység- mind életkor-függőek. A gazdasági aktivitás szintén szoros kapcsolatban áll az életkorral. A lakosság életkor szerinti összetételében bekövetkező változásoknak ezért fontos következményei lehetnek az adott népesség demográfiai és gazdasági életképességére egyaránt.

Az életkorok kiegyensúlyozott, "normálisnak" tekinthető megoszlása grafikusan ábrázolva egy tökéletes piramis formájához közelít, amely fokozatosan keskenyedik el az életkor növekedésének mértékében.  Az ilyen "piramis" napjainkban főként olyan fejlődőben levő országok népességére jellemző, ahol a születések száma tartósan magas maradt és nem befolyásolták háborúk vagy más rendkívüli események. A normálisnak tekintett megoszlástól való eltérések okai főként a születések számának a modern társadalmi fejlődés során bekövetkezett visszaesésében és a népesség vándorlásának felerősödésében keresendők. A mortalitás viszont - a tömeges elhalálozást okozó járványos betegségek visszaszorításának nyomán - ma már elég stabil, állandó értéket mutat ahhoz, hogy ne befolyásolja jelentősen a korösszetétel alakulását.

A demográfiai egyensúly fogalma a különböző korcsoportok népességen belüli részarányára utal. A demográfia konvencionálisan 3 nagy életkori csoportra osztja a népességet. Ezek a következők:

- fiatal népesség  ( 0 - 14 évig)

- "felnőtt" népesség ( 15 - 59 év között)

- időskorú népesség ( 60 év felett)

A tudományos elemzés által felvetett igények szerint más csoportosítások is elképzelhetők.

Az életkori csoportok közötti arányok mindig változóban vannak. Az európai fejlett országok viszonylatában már több évtizede megfigyelhető tendencia, hogy a fiatal népesség részaránya folytonosan csökken, míg az idős népesség aránya állandóan növekszik. Ezt a folyamatot demográfiai elöregedésnek nevezzük. Az érintett országokban végzett kutatások azt mutatják, hogy a demográfiai elöregedés fő oka a születési arányszám csökkenésében, valamint -kisebb mértékben- az átlagos élettartam növekedésében keresendő.

A születések számának visszaesése először Nyugat Európára volt jellemző, később viszont - az iparosodás és urbanizáció nyomán - a közép és kelet európai országokban is terjedni kezdett.  Régiónkban főként a városi (elsőként a nagyvárosi) lakosságot, de sajátos kulturális modellek (az egyke jelenség) térhódítása révén falusi települések népességét is érintette. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy az 1989-ig kommunista politikai rendszerek által utalt kelet-európai országokban, bár a születési arányszám főként városokon csökkent, az elöregedési folyamat mégis falvakban jelentkezett erőteljesebben. Ennek oka nyilvánvalóan a főként fiatalokat érintő, faluról városra irányuló nagy méretű elvándorlás, ami a "szocialista" iparosítás és kollektivizálás eredménye.

A demográfiai elöregedés mértékét a fiatal (0 -14 éves) és idős (60 éven felüli) lakosság számának a felnőtt (15-59 év közötti) népesség számához való viszonyítása révén állapíthatjuk meg.

2.A nemek szerinti lakossági megoszlás

Akárcsak az életkor szerinti összetétel vonatkozásában, a demográfia a népesség nemek szerinti tagozódásának tekintetében is használja a normális megoszlás fogalmát. Ez azt fejezi ki, hogy milyen kellene legyen a nemek szerinti megoszlás abban az esetben ha legalább száz évig nem befolyásolták volna háborúk, járványok vagy erőteljes vándorlási folyamatok. Ez estben a népesség összetétele a következő lenne: férfiak - 49,5%, nők - 50,5%. Bár átlagban több fiúgyerek jön világra, mint leánygyermek (minden 100 leány születésére átlagosan 105 fiúszületés jut), a magasabb férfi mortalitás miatt a nemek közötti arány az 50 éves életkor táján kiegyenlítődik, a későbbi korosztályoknál pedig, mindinkább a nők számbeli túlsúlya felé tolódik el. A nagyon idős népesség körében már 100 női lakosra csak kb. 55 férfi lakos jut. Ez az aránytalanság komoly pszichológiai és szociális kérdésként veti fel az egyedül maradt idős nők problémáját.

A nemek közötti "természetes" részarányt jelentős mértékben módosíthatja a népességvándorlása. Ez főként olyan településeken fordul elő, ahol a munkalehetőségek túlnyomórészt férfi vagy női munkaerőt igényelnek. A legnagyobb ilyen vonatkozású arányeltolódások azoknál a korcsoportoknál jelentkezhetnek, amelyek a legintenzívebben bekapcsolódnak a vándorlási folyamatokba. Így alakulhatnak ki a jellegzetes "vőlegényvárosok", illetve "menyasszonyvárosok", igaz, többnyire ideiglenes jelleggel, minthogy a fiatal korcsoportoknál a nemek közötti számbeli egyensúly - az erős családalapítási hajlandóság által meghatározott területi-lakóhelyi mozgások következtében - a kiegyenlítődés irányában hat.

3. A népesség megoszlása családi állapot szerint

Bár nem bír olyan nagy jelentőséggel, mint az életkorok és nemek szerinti lakossági összetétel, a népesség családi állapot szerinti megoszlása kapcsolatban áll a házasodással és családalapítással, s ezeken keresztül a termékenységgel is. Ezekről a kérdésekről a házasodás és a válás, mint demográfiai jelenségek bemutatásánál szólunk majd részletesebben.

4. Foglalkozási szerkezet

A felnőtt népesség munkát vállaló részét aktív kereső népességnek nevezzük. Az aktív keresők aránya a fejlett országokban 40-50%, a fejlődő országokban 30-40%. A foglalkozási szerkezet azt mutatja, hogy az aktív keresők milyen arányban oszlanak meg a gazdaság különböző szektorai között. Ez a megoszlás szoros kapcsolatban áll a gazdasági fejlettséggel.
A történelmi fejlődés során a foglalkozási szerkezet jellemző módon változott. A szektorok közötti megoszlási iránya: mezőgazdaság  ipar  harmadik (tercier) szektor. Ezt a jelenséget foglalkozási átrétegződésnek nevezzük.

5. Emberfajták (nagyrasszok), nyelvek, vallások

Emberfajták:  Az egész emberiség egy fajhoz tartozik (Homo sapiens). Az emberiség döntő többsége három nagyrasszba sorolható be: europid, mongolid, negrid. Ezek földrajzi elkülönülésével, keveredésével sok altípus és átmeneti típus alakult ki.

Jelentősebb elterjedési területeik:

- europid (a világnépesség kb. fele): eredetileg: Európa, Észak-Afrika, Nyugat-Ázsia
később: Amerika, Dél-Afrika, Ausztrália, Új-Zéland

- mongolid (a világnépesség kb. 1/3-a): eredetileg: Ázsia, Délkelet-ázsiai szigetvilág
később: Amerika

- negrid (a világnépesség kb. 1/10-e): eredetileg: Afrika Szaharától délre eső területei
később: Észak-Amerika.
Átmeneti típusok kialakulására egy jó példa:

Nyelvek: A világon kb. 3000 nyelvet beszélnek (élő nyelvek), de egyes szakkönyvek 4000-et is említenek. A közös eredetű nyelveket egy nyelvcsaládba sorolják. A 16 legjelentősebb nyelvcsalád.

  A világ népességének vallási megoszlása:
- többistenhívő (politeista) vallások (pl. hinduizmus, buddhizmus, természeti népek vallásai)
- egyistenhívő vallások (pl. keresztény, iszlám, zsidó)

- keresztény (32%, kb. 2 milliárd hívő)
- iszlám (muszlim) (16%, kb. 1 milliárd hívő)
- hindu (12%, kb. 760 millió hívő)
- buddhista (5 %, kb. 315 millió hívő)
- zsidó
- szikh
- természeti, törzsi vallások 
- felekezeten kívüli, ateista (kb. 20%)